Őszinte leszek, én egyszerűen IMÁDOM ezt a mesét. :)
Annyira imádni való a főhősünk Ferdinánd, a bika. Egyik kedves barátom jut mindig eszembe róla. Nagy test, csodálatos belső, totális figyelmesség és hatalmas szívvel.
A 2017-es film alapjául Munro Leaf és Robert Lawson mesekönyve a The Story of Ferdinand szolgál. A zene John Powell nevéhez fűződik. Nagyon jól illenek a történetekhez és a jelenetekhez.
A történet én azt gondolom felnőtteknek és gyerekeknek is élvezetes. Legalább is én nagyon élveztem és sok szuper mondanivalója van, amit nem csak a gyerekeknek érdemes megfontolni.
Az eseményekről
A történetünk főhőse Ferdinánd a bika. Egészen borjú korától nyomon követhetjük az életét. Már egészen kiskorában kitűnik a többiek közül, ugyanis ő nem a harcot és öklelést részesíti előnyben, hanem a virágok szerelmesei. Ezért is ő a fura szerzet a csapatban. A történet elején a matador az apját választja ki a viadalra, így búcsút kell venniük egymástól. 2 napig várja vissza apját, majd mikor látja, hogy az utánfutó üresen érkezik vissza, elszökik. Szerencséjére egy csodás farmra kerül, ahol a legjobb barátja Nina a kislány lesz. Együtt nőnek növekednek, igazi családtagként szeretik őt. A virágkarnevál napján Nina édesapja nem engedi, hogy Ferdinánd is velük tartson lévén, hogy már egy kifejlett hatalmas bikává nőtte ki magát az egykos apró kis borjúból. Végül kisebb civódások után mégis elindul a városba a karneválra és meg is lesz belőle a kalamajka. Vicces és izgalmas rész ez, főleg, hogy az állítólag elrabolt kisfiú rózsaszín ruhában, rózsaszín masnival a hajában egy rózsaszín babakocsiban ült. :D
Végül visszakerül a bikafarmra, ahol a sors fintora, hogy bármennyire is nem akar harcolni mégis őt válassza ki a matador és apja nyomdokaiba lépve ő is eljut az arénába. Ám Ferdinánd nem akar itt sem harcolni, míg rá nem kényszerítik. Végül a matador életét egy virág menti meg, és a termetes bika újra jámbor "kis" jószággá szelídül. A közönséget megnyerve magának végül életben hagyják és Nina és a bikafarmról elszökött barátai társaságából a kedvenc virágos otthonában találja magát és boldogan élnek, míg meg nem halnak. :)
Egy-egy részt azért szeretnék jobban kiemelni nektek.
Remélem tényleg csak egy-egy rész lesz. :D
De hát olyan jó ez a mese, hogy nehéz nem sokat írni róla.
Azt már említettem, hogy már borjú korában kiderül a mássága. Egyik nap a többiek kint csatáznak egymással mikor is színre lép egy cuki fekete kisbika, aki épp egy vödör vizet próbál meg elvinni a talicska mögött bujtatott piros kisvirághoz. A piros virágok többször visszatérnek a mesében. Egyik nap mikor a matador Ferdinánd apját kiválasztja, akkor Valiante az undok barna kisbika, eltapossa a kis virágot.
És hogy mi késztette erre a cselekedetre? Szerintem elég tipikus ebben a világban...... Mivel apja vereséget szenvedett a harcban undok a fiával és ezt gyorsan tovább is adja egy másik "védtelen" lénynek.
Ha egy kicsit más szemszögből megnézzük ezt a dolgot, akkor észre vehetjük, hogy nem is a leggyengébbet választják. Pont hogy azt, aki elég erős elviselni a bántalmazást, és akiről tudják, hogy úgysem tesz semmit, hogy ezt megtorolja. Szóval akkor ki is az erős? A bántalmazó, vagy a bántalmazott? Persze tudom, tudom ez meredek elgondolás és nem azt mondom, hogy akkor mostantól mindenki hagyja, hogy bántalmazzák.... Hanem pont hogy azért, hogy aki ilyen helyzetbe kerül, nézze ezt meg egy kicsit innen is és higgye el, hogy van ereje ezt megváltoztatni.
A másik érdekes dolog, ami ebben a jelenetben megjelenik az az accessben sokszor emlegetett másolt minta. Mivel undokul bánnak Valientével megtanulja, lemásolja az apja viselkedését és mindenkivel ilyen undok. Ezért nincsenek is barátai és nem is szeretik. ÉS milyen furcsa a mese vége fele, van egy pillanat a vágóhídon, ahol ráeszmél, hogy választhat mást is mint, hogy ebből működjön és feladja az életét. Innentől kezdve ő is a kedves és segítőkészek táborát erősíti. És itt is mi volt az első lépés?
EGY VÁLASZTÁS
Na jó, nem az első, mert az első, hogy ránézett a helyzetére, aztán választott. Szóval sosem késő mást választani és egy jobb életet élni. Csak választani kell. És a sok kis választás elvezet majd oda, ahova menni szeretnél.
Ami egy szintén nagyon "jó" jelenet, amikor Ferdinánd az apjával éppen búcsúzkodik. Az apja felspannolva meséli, hogy kiválasztották és megy az arénába, hogy legyőzze a matadort (itt még nem tudják, hogy a bikák sajnos sosem győzhetnek). Neki ez volt az álma. És vicces fel is teszi a kérdést: "Hát nem minden bikának ez az álma?".
És mennyire szuper, hogy Ferdi vállalja önmagát és egy tök egyszerű kérdéssel megváltoztatja az egész bika világ nézőpontját.
"Nem baj, ha nekem nem ez az álmom?"
Ez a kb. mindenki ébredjen, van más választásod is. Lehetsz más! Lehetsz fura!
És EZ NEM BAJ! EZ NEM ROSSZ!
Ez az igazi ÖNMAGADKÉNT LÉTEZÉS!
Mindenki a maga módján egy csodálatos lény, mindenki az apróbb furaságaitól szép. Ha mind ugyan olyanok lennék az uncsi lenne, az olyan tömeg robotos cucliság lenne. Te erre vágysz?
Persze itt is megjelenik a szülő és gyerek gondolkozásának különbségei. Az apja nézőpontja az, hogy az ő sorsuk az, hogy harcoljanak. Neki ezt tanították ezt tette a magáévá. Amúgy ha tényleg nem adnánk át ezeket a mintákat a gyerekeknek, akkor vajon mennyivel másabbak lennének? Mennyivel másabb utakat választanának? Akkor hogy néznének ki, hogy öltözködnének, milyen munkát végeznének, kikkel lennének? Ha tényleg minden pillanatban azt választanád, ami neked működik, amit szeretnél, akkor milyen életet élnél?
Ez szerencsére még többször megjelenik a mesében (bízom benne, hogy egy-két gyerek megtanulja, hogy ok hogy másnak így működik, de mi van ha nekem nem így van?)
Például mikor Ferdinánd tanítja a tyúkokat repülni! :) Ez is egy vicces jelenet. "Katapultálta Mariat bele a napba." :D Pako a kutya szerint: A tyúk, csak tyúk, a kutyák, csak kutyák, a bikák meg bikák! És a kedvenc bikám újabb aranyköpése:
"Úgy fest a fura az új normális!"
Végül Pakot a kutyát viszik a virágkarneválra és Ferdi marad otthon, vagy mégsem? ;D
Máris megvan a tere a vívódásnak. Menjek - maradjak, menjek - maradjak. Persze ott a tudás, hogy tényleg maradni kéne és minden egyes választást segítő sorsnak feltett kérdésre az a válasz, hogy maradjon, mégis az akarata, a döntése alapján elmegy. Pedig ott volt az ébersége, vagy akinek úgy jobban tetszik az univerzum üzenete, a jelek...... (ki-ki helyettesítse azzal, ami neki szimpatikus)
A vásárban persze ki is derül, hogy akik a külsőséget látják és sokszor persze ez alapján ítélnek az emberek, azok egy fenevadat látnak csak benne. A sors fintora, ha úgy nézem, erre rá is szolgál. DE!!!! Ha megnézem mi is van mögötte, ha tényleg hajlandó vagy látni mi van ott, akkor látod, hogy egy ártatlan méhcsípés a kiváltó oka a nagy ámokfutásnak és persze a szemére akadt - hupsz véletlen - piros ruhadarab. :D Hát persze, hogy egy több tonnás tollpihe ezt-azt összetört menet közben, ahogy szerette volna lerázni a szarvaira akadt, szemét eltakaró rongydarabot. Közben a fent említett elrabolt "kisfiút" - aki szerintem kislány, ha a külsőségeket nézem csak ;) - megmenti.
A hazafelé menekülés nem sikerült jól és visszakerül a bikafarmra. Itt találkozik a vicces nyugtató kecskével Lupével. Hát ez a karakter. :D Nagyon muris. Szuperül megjeleníti, hogy mindenki azt hall meg, amit szeretne, és ami belefér a világába. Vagy ha máshonnan nézem azt hall meg, ami egyezik a nézőpontjával. Az-az Lupe szemszögéből "Feldúlt egy várost és benasizott egy babyt." :D He-he-he
És felcsendül a régi szép emlékeket idéző dal is, idézem, figyeljetek, hátha nektek is szép nyári bulizós éjszakák emléke villan be
"a csípőjét, meg a járását..."
A farmon új szerzetek is megjelennek a régi ismerős cimborák mellett. A laborban mixelt franken bika, aki nem beszél, nem érez, a hajas bika Engus, a beképzelt három lipicai ló és a három életrevaló süni.
És persze nincs film és úgy látszik mese sem legalább egy felsőbbrendű "seggfej" nélkül sem. Itt El Primérő testesíti meg ezt a karaktert, bár nem mondom a három paci is igencsak hajaz rá.
A segítőkész, jószívű főhősünk, a versenytársának is segít, hogy végre lásson a hajától. Ebben a jelenetben ismét egy nagyon hasznos dolgot tanulhatnak a gyerekek, amit ki is mond Ferdi.
"Ha mi nem törődünk egymással, akkor ki fog?"
ÉS persze a következő fél mondat is elgondolkodtató. "Amúgy igazán nem volt nagy dolog." Ezen már annyit gondolkodtam és tényleg mennyire igaz. Lehet nekem mondjuk a bolti eladónak otthagyott 50 forint az semmi, de neki egy csomó mindent is adhat. Pl. újra értékesnek érezheti a munkáját tőle, vagy az a plusz egy zsemle fog sokat számítani, amit vesz belőle, vagy szimplán visszaadja az emberekbe vetett hitét, hogy még vannak kedves emberek. És milyen jó érzés olyannak adni, aki be is tudja fogadni és nem azt látja, hogy na ez a nyamvadt 50 forint, ezzel meg mit kezdjek, vagy csak ennyi, vagy kiben mi más merül még fel. Milyen szuper lenne, ha a kedvesség és törődés venné át megint az uralmat a mindennapjainkban és megtanulnák csak úgy szimplán befogadni. Nem úgy, hogy jaj, akkor most mit kell adnom, tennem érte, vagy milyen galibát okozott, amit ezzel takargat. Milyen szuper lenne csak egy kicsit változtatni a nézőpontunkon.
És el is érkeztünk a kedvenc részemhez....... :D. a táncpárbajhooooz. Imádom a táncos filmeket hát még ahol táncpárbaj is van! :)
Hát mondjátok, hogy nem király.
Na ugye?
Ugye, hogy király? ;)
Tudtam én. :D
És ebben a részben milyen szépen megmutatkozik, ha választod önmagad, azt amire vágysz azt, amit szeretsz, ami feltölt, akkor felszabadult leszel, életvidám. De ha belemész ebben a valóságba és a korlátozásokat választod, akkor nem. Mi van, ha ezen is van túl? Van más is? Mi az a választás, amit meghozhatsz ma, ami azt a jövőt teremti, amire igazán vágysz?
Megjelenik a szeretetre való vágy is. Cuki, ahogy Lupe szeme felcsillan az imád szó hallatán. És a film végén, mikor először megtapasztalj milyen érzés is ez..... hmm. :)
Az összefogás és összetartozás fontos gondolata is megjelenik, amikor is Ferdinánd, bár már a szabadság kapujában áll, mégis visszamegy megmentei a cimboráit és elújságolni nekik, hogy bizony a bikák nem nyerhetnek a viadalon. Mindenképp halál a vége. És persze a sünök ki is mondják ezt a varázs mondatot.
"Egy mindenkiért, mindenki egyért!"
És már kezdetét is veszi a menekülés, tele vicces jelenetekkel és izgalmakkal. Valiente is azt választja, hogy a csapat tagja lesz és segít kimenten a vágóhídról Guapot. És ez a fordulat is mennyire jól tükrözi, hogy a lehetetlen lehetséges, ha nyitott vagy rá és nem zárod ki, hogy márpedig az lehetetlen.
Végül a teljes csapat a város felé veszi az irányt, hogy aztán eljussanak a vágyott szabadság földjére.
Sajnos főhősünket elkapják miközben bajtársait menti és a hűséges kecske is megpróbál segíteni öribarijának, de mind hiába.
Eljön a viadal napja is, és Ferdinánd továbbra sem akar harcolni. Végül többen együttes erővel harcra kényszerítik. Persze itt is van még egy kis csavar. Mikor is a piros matador palást a főhősünk szarvára akad, és máris fordult a kocka. Most a matador futkos és a bika játszik persze nem direkt, de akkor is. Na ki a király? Hát Ferdinánd! ;D
A nagy fordulat közben matadorunk bepipul és hozza a kardokat. A csata közben tényleg sikerül megsebezni Ferdit, aki persze a fájdalom hatására kizökken fő Buddha szerepéből és az ősi vér ereje eluralkodik rajta. Ám mielőtt véget vetne a matador életének, megint észrevesz egy piros virágot, ami újra feleleveníti számára a helyet, ahol élni szeretne, és újra béke járja át. Ez pont elég idő az ellenfélnek, hogy összeszedje magát és eltökélten a kardot Ferdi felé emelje. Vicces, hogy megint működik, hogy tégy valami mást, valami váratlant és megváltoztatod a helyzetet. Most is működik és végül a közönség kérésére megkegyelmeznek a bikának. Nina és édesapja eddigre már ideérnek és újra boldogan egymás ölelésében élvezik az életet. Természetesen a farmra mindnyájan együtt mennek haza. Immár az összes bika, a kecske, a sünök és a kétszer is megmentett nyuszi is. És végül Lupe vágya is teljesül és bizony Nina őt is imádja. ;D Zárjuk is az ő mondatával ezt a cikket: